Karsai László és Ungváry Krisztián írása
Horthy István hosszú, érzelmes és érdekes interjújában van néhány igen fontos történeti szakkérdés, amelyekkel kapcsolatban sajnos megcsalta memóriája, vagy talán nem ismeri kellő alapossággal a szakirodalmat.
Nagypapája történelmi szerepének megítélésével kapcsolatban nyilvánvaló, hogy mindaz, amit 1944-ben tett, illetve nem tett, döntő fontosságú.
Horthy István téved, nem Hitler nevezte ki Sztójay Dömét a német megszállás után miniszterelnökké. Edmund Veesenmayer teljhatalmú német megbízott először Imrédy Bélát javasolta az akkor már a török követségen menedéket találó Kállay Miklós helyett miniszterelnöknek. A kormányzó állítólag, legalábbis Veesenmayer tanúvallomása szerint „Azt a zsidót?”-kérdéssel, egy megvető kézmozdulattal elvetette a javaslatot. Veesenmayer ekkor két szélsőjobboldali, nácibarát katonatisztet, Rátz Jenőt vagy Ruszkay Jenőt szerette volna Horthyval kineveztetni. Horthy mind a két ötletet elvetette és ragaszkodott saját kiválasztottjához, a hírhedt nácibarát és antiszemita Sztójay Döméhez. Berlini követe kinevezésével is bizonyította hogy Magyarországnak még ekkor is volt bizonyos mértékű mozgástere és hatalma.
Horthy István rosszul tudja, Horthy már 1942-1943-tól kezdve tökéletesen tisztában volt a nácik zsidópolitikájának, a holokausztnak legfontosabb tényeivel, olyannyira hogy ezt maga is bevallotta emlékirataiban. „Az úgynevezett német kurzus legkevésbé sem vált vonzóvá amiatt, hogy a zsidókérdés végleges megoldását is magában foglalta, vagyis más szóval hozzájárulásunkat követelte 800.000 zsidó kiirtásához. Én magam szóban és írásban is igyekeztem Hitlert meggyőzni, hogy az erőszakos »megoldás« nemcsak a rendet és jogbiztonságot ássa alá, nemcsak az erkölccsel és az emberiességgel összeegyeztethetetlen, hanem a termelésben is zavart idézne elő.” (Horthy Miklós: Emlékirataim. Budapest 1990, 276.o.)
Pontosan ezzel is magyarázható, hogy a magyarországi szélsőjobb, sőt a kormánypárt jelentős részének nyomása ellenére, 1942-től nem engedve a németek viszonylag mérsékelt formában kifejezett kívánságainak, nem járult hozzá, hogy a magyarországi zsidókra sárga csillagot kényszerítsenek, őket gettókba zárják, végül deportálják.